2010. július 28., szerda

Karinthy Ferenc: Napló I-III.

Évek óta odavagyok érte. Nem volt jó író, és még a jól sikerült Bösendorfer is mi ehhez képest, szerintem ez a Napló a főműve!

1. Abban az évben kezdte írni, amikor születtem.
2. Bár Cini gőgje és macsósága bosszantó (szegény Marci!).Ám a kor kulturális, társadalmi és politikai panorámája, a mai közszereplők családi gyökerei, de a Karinthy család múltjának, kórtörténetének epizódjai is izgalmas körképet adnak az elmúlt magyar évszázadról.
Tanulságos a gyökerektől a világba szerteágazó család belső útjaiba bepillantást nyerni, felfedezni, hogy az ősök érzelmi hiányai, egy-egy rossz döntésük hogyan hat, hogyan rombol máig az utódokban, "századíziglen".
3. Szegény folyton panaszkodó, a kiváltságos elithez tartozó, futtatott írónk évente talán többször utazott külföldre - Nyugatra, Amerikába is- , mint akkoriban a fél ország összesen. Útleírásai azonban máig élvezetesek.

Ennyi idő és évi legalább egyszeri olvasás után mindegy is, melyik kötetet sikerül éppen lepiszkálnom a felső polcról.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése